Rosa Rosenstein 1907-ben született Berlinben, galíciai zsidó bevándorló családban. Édesapja szabó volt, először otthon dolgozott, majd egy férfiruha-nagykereskedés és több kiskereskedelmi üzlet tulajdonosa lett Berlinben. Édesanyja - mivel a szülei nem tartották fontosnak a lányok taníttatását - Galíciában csak egy évig járt iskolába, miközben mind a hét fiú testvére tanult. Magától tanult meg írni-olvasni és egy könyvmoly volt, csakúgy mint később lánya, Rosa. Rosa volt a legidősebb a négy Rosenstein testvér közül, két húga volt, Betty és Erna, és egy öccse, Artúr, akit csak Anschinak hívtak.

A Centropa által 2002-ben készített interjúban Rosa elmondja, hogy családjának jó élete volt Berlinben. Egy négyszobás lakásban éltek a Templiner Strassén, és soha semmiben sem szenvedtek hiányt. Nyáron Rosa és barátai úszni és evezni jártak a berlin környéki tavakra. Gyermekként Rosa nem sokat törődött a külsejével és édesanyja gyakran megszidta, amiért nem vigyázott a ruháira. A család kóser háztartást vezetett, és Rosa szülei rendszeresen zsinagógába is jártak.

Rosa egy berlini zsidó leányiskolában tanult, és nem volt sok nem zsidó barátja. Tizenöt évesen apja parancsára ott kellett hagynia az iskolát, hogy a Kereskedelmi Akadémián eltöltött egy év után a családi szabóüzletében dolgozzon. Rosa ott ismerkedett meg első férjével, Michael Weiszszel, aki magyar volt és szintén szabó. Körülbelül egy évvel később Rosa és Michi összeházasodtak a berlini Oranienburger Straße-i új zsinagógában. Első lányuk, Bessy 1929-ben született, húga Lilly pedig 1933-ban. Rosa saját elmondása szerint nem tervezte, hogy második gyermeke is lesz.

Rosa három testvére, Erna, Betty és Anschi az 1930-as évek elején kivándorolt Palesztinába. Miután Rosa apját 1938-ban, a "Kristályéjszaka" után rövid időre Lengyelországba deportálták, szülei úgy döntöttek, hogy ők is azonnal kivándorolnak Palesztinába. Rosa ekkor látta utoljára az apját, aki 1947-ben halt meg. Amikor a németországi zsidók helyzete romlani kezdett, Rosa és férje Budapestre mentek, ahol Michi családja élt. A Weiszeknek pékségük volt a fővárosban. A biztonság kedvéért Rosa még az indulás előtt megszerezte lányaiknak a Palesztinába való beutazási engedélyt. Magyarországon Rosát kétszer is letartóztatták: az első alkalommal a lányaival együtt egy internálótáborba küldték, amelynek férfi részébe nem sokkal előtte a férjét is internálták. Amikor Rosa szülei megírták, hogy szeretnék ha Bessy és Lilly velük élnének Palesztinában, Rosa és Michi elfogadták az ajánlatot és elküldték gyermekeiket. Rosa elkísérhette a gyerekeket a vasútállomásra. Nem sokkal ezután ideiglenesen kiengedték a táborból, Michit azonban a Szovjetunióba, Kijevbe vitték munkaszolgálatra. Ott halt meg.

Rosa megözvegyült. Másodszor is letartóztatták, de 400 másik zsidó női fogvatartottal együtt úgy kerülte el a deportálást, hogy nem volt elég vonat, amely nyugatra szállította volna őket. Rejtekhelyet keresve egy bécsi ismerőséhez ment, és itt találkozott második férjével, a szintén bécsi Alfred Rosensteinnel. 1945 június 27-én megszületett a fiúk, Georg. Amikor véget ért a háború, Alfred és Rosa azon gondolkodtak,, hogy hol kezdjenek új életet. Rosa Palesztinába akart menni, hogy együtt lehessen a gyermekeivel és a szüleivel, de Alfréd azzal érvelt, hogy nincs olyan szakmája, amiből ott meg tudnának élni. Ő Ausztriába akart menni, hogy jóvátételt igényelhessen a családja bécsi étterméért, amelyet árjásítottak. Az ügyet tárgyaló három osztrák bíró azonban elutasította a követelést, és Alfréd egy fillért sem kapott. A házaspár továbbra is Bécsben élt, míg Rosa édesanyja és lányai az akkor alakult Izrael államban maradtak. Fiuk, Georg később szintén Izraelbe költözött, és egy kibucban élt.

Alfréd 1961-ben halt meg. Rosa haláláig, 2002 februárjáig Bécsben élt. Azt mondta, hogy soha nem szerette az osztrákokat, míg Berlinbe mindig szívesen ment. Arra azonban soha nem tudta rávenni magát, hogy ellátogasson családja régi házához a Templiner Straße-n.