Katarína Löfflerová (leánykori nevén Vidor) Pozsonyban született magyar és szlovák gyökerekkel rendelkező középosztálybeli családban. Pozsonyban nőtt fel, a zsidó elemiben vallást és héber nyelvet is tanult. Középiskolai tanulmányait viszont már a pozsonyi Evangélikus Líceumban végezte. A már beszélt szlovák, német és magyar nyelvek mellett a szülei elvárták, hogy egy idegen nyelvet is megtanuljon: angolra járt. Katerína nagyon aktív tagja volt különböző sportkluboknak, teniszezett és úszott. Zongoraórákat is vett, ahogy az hozzá hasonló társadalmi rétegéhez tartozó lányoknál megszokott volt. A családnál cselédlány lakott, majd bejárónőt tartottak.

Katarínának volt egy húga. A család nagyon összetartó volt, gyakran együtt mentek nyaralni különböző szlovákiai és magyarországi üdülőhelyekre. Nem voltak vallásosak, csak a Jom Kippur-i böjtöt tartották meg, és évente csak néhányszor, nagyobb ünnepekkor jártak zsinagógába. A háztartás nem volt kóser, és egyszer még karácsonyfát is állítottak.

A háború előtt Katarínát nem érte antiszemita incidens, baráti köre vegyes volt. Szülei közeli barátai azonban mind zsidók voltak.

Katarínána tanulmányai befejezése után a Klinger gyárban dolgozott, és egy zsidó férfihez ment hozzá, Oskar Klopstockhoz. Nővére szintén zsidó szertartás szerint ment férjhez. Katerína szerette a társaságot és meglehetősen aktív életet élt, de politikai tevékenységben nem vett részt és egyik politikai irányzathoz sem vonzódott.

Csehszlovákia felosztása és a Szlovák Állam megalakulása után Katerínának nem zsidókkal kapcsolatos élményei között egyaránt voltak pozitívak és negatívak. Rettegett a “zsidó csillagos” kitűző viselése közben (amelyet mindig csak akkor tűzött fel, amikor meglátta a csillag viselését ellenőrző gárdistákat), családja állandó félelemben és szorongásban élt. Mégis úgy döntöttek, hogy nem vándorolnak ki, hanem Csehszlovákiában (később Szlovákiában) maradnak. 1942-ben Katerína rendkívüli bátorságról tett tanúbizonyságot, mikor férjét, apját és sógorát, akik kényszermunkára voltak vezényelve megmentette a deportálástól.

Szlovákia 1944-es német megszállása után Katerínát deportálták. A húgának a családjával sikerült elbújnia, de Katerínát édesanyjával, nagynénjével, apjával és a férjével együtt Auschwitzba deportálták. Családtagjait azonnal a halálba küldték, őt magát pedig 10 nap múlva más foglyokkal együtt egy Drezda melletti katonai gyárba vitték dolgozni. Innen később a mauthauseni táborba került, majd néhány társával együtt átszökött egy olyan altáborba, ahol politikai foglyokat tartottak fogva. Itt szabadult fel 1945. májusának elején.

A felszabadulás után visszatért Pozsonyba, ahol megismerkedett második férjével, Ladislav Löfflerrel, aki szintén zsidó volt, de nem volt vallásos. A házaspár Csehszlovákiában maradt, egy lányuk született, Anna, akit nem neveltek vallásosnak. Löfflerová nyelvtudásának köszönhetően több mint 25 évig idegenvezetőként dolgozott. Mindig nyíltan vállalta zsidó származását, még a szocializmus ideje alatt is, és azt sem titkolta, hogy nagyünnepeken jár “templomba” (zsinagógába). A háború után soha nem volt konfliktusa zsidó származása miatt.

Löfflerová nem volt párttag. 1989-ban részt vett a csehszlovákiai Bársonyos Forradalom tiltakozásaiban. 2006-ban bekövetkezett haláláig Pozsonyban élt, idős napjait sétákkal, újságok és történelmi témájú könyvek olvasásával töltötte. Kétszer járt Izraelben, a 90-es évek elején első külföldi útja oda vezetett és mérhetetlenül boldoggá tette. Állandóan drukkolt Izraelért, de nem szeretett volna ott élni: azt mondta, hogy ahhoz valószínűleg túlságosan közép-európai.